Lassan vége a tanévnek. Történetesen ez az utolsó tanítási hét, jövőhéten már csak az utolsó vizsgák lesznek és vége is van a tavaszi szemeszternek. El telt nagyon gyorsan az idő és csak most döbbentem rá, hogy a sporton kívül nagyon kevés dolgot mutattam be a körülöttem lévő világról.

Először szeretném a menzát bemutatni, tudom, hogy a logikát követve nem biztos, hogy ezzel kéne kezdeni, de a képek miatt most innen kezdek neki.

Én a Moore Hall nevezetű kollégiumban lakok, amit a Derb nevű étkező kapcsol össze három további óriási épülettel. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy kereszt alakban van elhelyezve négy kilenc emeletes L alakú hatalmas épület teli több ezer bentlakó diákkal. A kereszt mind a négy végében találhatóak a kollégiumok és a közepén pedig az étkező. A kapcsolat a föld alatt történik, úgyhogy mindegyik épületből meg lehet közelíteni a Derb-et anélkül, hogy kilépnénk a szabadba.

Ahogy átérünk lépcsőkön lehet felmenni az érkező szintre, ahova úgy lehet bejutni, ha a diákigazolványunkat lehúzza a gépen az ott dolgozó. Nekem heti 20 alkalmat biztosít az ösztöndíjam és ezen kívül még 6szor vihetek be vendéget magammal ingyen. Gondolom, ha valakinek nincs a kártyáján már elég kredit, akkor azt a gép jelzi és nem engedik tovább.

Miután bejelentkeztünk lehet tovább menni és kiválasztani a legkívánatosabb fogást. Az egész étkező négyzet alakban van elrendezve. Középen van a konyha és ezt veszik körül a kiszolgáló helyek, ahol az ételt adják a diákoknak. Négyféle konyha van az átlagos diáknak, ami más-más helyen van elhelyezve a konyha körül: klasszikus, kínai, hamburgeres-szendvicses, és mexikói-olaszos. Ide külön bejáratokon keresztül lehet feljutni, de ha valaki már bent van, akkor bár hányszor beállhat bármelyik sorba. Ezen kívül van még egy sor a sportolóknak, ahova minden egyetemi sportoló bemehet csak az atléták nem, úgyhogy arról sajnos nem tudok mesélni. Ennek anyagi oka van, hogy nem mehetünk be. Az atlétikai szakosztály ezért nem fizet többet, pedig jó lenne, mert vannak annak a sornak előnyei, na de mindegy.

 A konyhákon legkívül pedig körül helyezkedik el az étkező helység, ahol nagy asztaloknál el lehet fogyasztani az élelmet. Ott is lehet még találni kiegészítőket, mint például salátákat, desszertet, leveseket, müzliket, fagylaltot meg mi egymást. Pár tévé is van kirakva, úgyhogy azt is lehet nézni evés közben.

Ha végzett az ember, akkor a tálcát két helyen lehet lerakni a Derb két végében. Itt egy futószalag van, amire csak rá kell tenni a tálcát a papírszemét kiürítése után, majd azok szépen lemennek az alsó szintre, ahol megtisztítják őket.

Én végül is szeretem ezt a rendszert, mert nagyon kényelmes. Nem kell bajlódni az étel elkészítésével, hanem csak el kell sétálni oda és enni. Ez mindenképpen nagyon jó. Az már kevésbé, hogy az étel minősége és tápértéke igen szegény. Sokszor van úgy, hogy teli tömöm magam és pár óra múlva már újból éhes vagyok. Ezt akkor tapasztaltam igazából, amikor otthon voltam. Napi kétszer vagy háromszor ettem, akkor is nagyon keveset és sose voltam éhes. Teljesen más a tápanyagtartalom, úgyhogy ahhoz, hogy tényleg pótoljam a szervezetemnek szükséges tápanyagokat sokat kell egyek és ezzel sok felesleges zsírt meg cukrot is meg kell egyek. Ami értelem szerűen mint fölösleges zsír rakódik le és túlsúlyt okoz, amivel küzdök rendesen. Végeredményben szerintem nagyon jól meg van csinálva és szeretek ott enni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.