Az első napunk az Olimpián elég zsúfoltan telt. Délelőtt megcsináltuk az utolsó aránylag nagyobb mennyiségű technikai edzésünket, majd megnéztük a stadiont belülről és délután ellátogattunk a Nike központba. Az este pedig a regenerációé volt.

   Az atléták versenyhelyszíne, a bemelegítő pálya és a stadion az olimpiai falun belül van. Közelinek tűnik ugyan, de még sincs. Sétatávolságra körülbelül 10 percnyire lehet, de a folyamatos faluhatáron történő ki-és belépés miatti biztonsági ellenőrzések miatt valószínűleg sokkal tovább tartana. Séta helyett busz szállítja a versenyzőket, ami ugyancsak 10 percnyi kacskaringózással éri el a pályákat.

   A bemelegítő pálya nagyszerű. Jól felszerelt, tágas és minden igényt kielégít. Egyedül a fedett létesítményekből van kevés, így eső elől nincs sok hely elbújni, amire elég nagy esély van.

   Az edzés jól ment. Ilyenkor már nagy csodát nem lehet tenni, egyedül a szinten tartásról van szó, ezért nem is nagyon mentünk bele a munkába. Szépen lazán a mozgásra figyelve csináltunk végig az edzést, de ezzel együtt is jól sikerült. Az angol időjárás nem hazudtolta meg önmagát. Szelesen és kissé felhősen indult, amiből természetesen kis eső lett, de nem olyan nagy, hogy probléma legyen. Amúgy nagy szükség van a több garnitúra melegítőre, mert réteges öltözködés nélkül nem kellemes a kint lét.

   Edzés után bementünk körbenézni a stadionba és meglátogattuk az olimpiai lángot is. A bemelegítő pályán lévő Call Room 1-ből egy elég hosszú, közel 5-10 perces séta után lehet bejutni a belső, Call Room 2-be, ahol egy közel 80 méteres futófolyosón lehet folytatni a hangolósást. A stadionba belépve lélegzetelállító látvány fogad. Hatalmas méretek, rengeteg szín és még üresen is hátborzongató hangulat. Már alig várom, hogy úgy léphessek be versenyezni, hogy teli legyenek a lelátók és zúduljon a hangzavar.

   Egyelőre csak a készülődés fázisában tart a stadion. Most állítgatják be a kamerákat, teszik fel az utolsó plakátokat és tisztítják, szépítik a küllemét. Félelmetes mennyiségű kamera fogja közvetíteni a játékokat. Lépten-nyomon objektívekbe botlik az ember, úgyhogy az biztos, hogy nem lesz olyan mozzanata a versenynek, amit ne rögzítenének az utókornak. A láng viszont kitartóan lobog és hirdeti az Olimpiát. A megnyitón már szereplő sok kis fáklyából összeálló fáklyát felhelyezték az első kanyar közepe tájára, ahol elfoglalta végső helyét. Sajnos kívülről nem látható, így csak az láthatja személyesen, aki bemegy a stadionba.

   A számunkra legfontosabb helyszín körbejárása után bementünk London belvárosába a Nike ideiglenes központjába. Nagyobb világversenyeken szokás, hogy a nagy világmárkák képviseltetik magukat az adott városban és amellett, hogy reklámozzák magukat, vendégül látják az általuk szponzorált sportolókat. Legutóbb Degu-ban voltam ilyen helyen, de itt az olimpiának köszönhetően igencsak kitettek magukért. A városközpontban kibérelték az angol egészségügyi hivatal épületének a felét, ahol nemcsak kikapcsolódási lehetőséget, de egészségügyi segítséget is tudnak nyújtani. Szerencsére nekünk nem volt szükségünk gyógyulásra, de így se jöttünk haza üres kézzel. A Nike meglepett minket egy nagy táskányi sportruházattal és amiért elsősorban mentünk Danival: a Nike olimpiai szögeséért, amiben a szponzorált atléták fognak versenyezni. Szerintem az egyik legszebb szögese a Nike-nak és talán a legjobb is. Sajnos még nem volt alkalmam kipróbálni, de hamarosan arra is sor kerül.

   Az este már a pihenésé volt. Igaz Bálint gyúró megmasszírozott, hogy ne maradjon semmi fáradtság a mai napból és egy jó kiadós vacsorával zártuk a napot. A következő napok már tényleg csak a pihenésről fognak szólni pár laza kis edzéssel. Konkrét programunk nincsen, de ha lesz valami említésre méltó természetesen beszámolok róla és folytatom a helyszínek részletes bemutatását.