Be kell, hogy valljam a semmit tevés haszontalanná tesz. Az iskolának ugyanis már egy hete vége és mégse írtam beszámolót a Big 12-ről. Ez csak az unalom rám ható kártékony hatása miatt van. Mondjuk volt mit csinálnom, mint például együtt lógni Jeffrey-vel, pihenni, aludni meg edzeni, de azért nem mondanám, hogy elfoglalt voltam csak lusta.

 

Na szóval Big 12. A második nap talán rosszabb időjárást hozott, mint az első. Egész nap esett az eső és az egész pálya körüli rész teljesen elázott. Azt még nem is említettem, hogy minden csapat kapott egy sátrat, ahol a gyúrók dolgozhattak és a csapat menedékbe vonulhatott az eső elől. Nagyon jó stáb jött most velünk: egy gyúró, két trainer és egy csontkovács, akik mindvégig a rendelkezésünkre álltak. Ez sokat segített mindenkinek és persze nekem is. Most úgy készültem fel a futásaimra, hogy először a kis japán trainerünkkel alaposan lenyújtattam magamat, ami azért is nagyon jó, mert anélkül tudtam ellazulni, hogy egy kicsit is belefáradtam volna. Na szóval ezek a sátrak a füvön voltak, ami az eső miatt hatalmas sártócsává vált, ami kicsit kellemetlen volt, de nem kibírhatatlan.

 

Először a 4x100as váltóval kezdtünk. Örültünk is neki a Jeffreyvel, mert kicsivel több, mint egy órával a gát döntő előtt volt, ami egy jó kis tónust adott nekünk. Úgy volt egyébként, hogy majdnem nem futunk, mert a befutó litván sprinter gyerek végül nem indult a váltóban, mert elsőként jutott be a döntőbe és az edzőnk nem akarta kockáztatni a jó versenyét. Úgyhogy a szobatársam Grant, tartalékként ugrott be helyette, de vele még életemben nem váltottam, úgyhogy izgalmas volt.

 

Talán akkor esett a legjobban, amikor a váltó volt, úgyhogy elég jól eláztunk, de végül is jó volt. Az első váltás nem sikerült túl jól, de Jeffrey és én köztem tökéletes volt, mint eddig minden egyes alkalommal. Nem csoda, a gátasok jól tudnak együttműködni. Megkaptam a botot és hallottam magam mögül a biztatását, hogy menjek és kapjam el őket, mert kb 4.ként kaptam meg a botot. Úgy is tettem és valahogyan nagyon beindult a lában így a végére elsőként adtam tovább a botot. Grant kicsit beragadt és a váltó távolság is biztonsági volt, úgyhogy nagyon csúnyán ráfutottam. Meg is kellett várnom, hogy elérjük a váltózónát és csak utána tudtam neki oda adni a botot. Végül is sikerült és bejöttünk 2.ként a futamban 40.96 másodperces idővel, ami a 7. helyre volt elég.

 

Ezután nagyon laza készülődést csináltam a gát döntőre, ami csak nagyon szükséges, hogy megőrizzem a frissességemet. A gátiskola közben elég rosszul sikerült a gátba rúgnom, ami nagyon fájdalmas volt. Kicsit meg is ijedtem, mert a sétálgatáson kívül nem sokat tudtam csinálni, de idővel enyhült, úgyhogy tudtam folytatni. Végül is úgy álltam oda a rajthoz, hogy teljesen készen voltam. Szerencsére a rajt előtt pont elállt az eső isteni sugallatra, de ettől függetlenül minden csupa víz volt.

 

A futás a rajtot leszámítva jól sikerült. Kicsit beragadtam és nem tudtam elég dinamikusan felgyorsulni, de a végén nagyon jól haladtam. Kétségtelenül nem volt olyan eltalált futás, mint az otthoni, de a körülményeket figyelembe véve nagyon jó, mert az időm 13,81 lett, ami csak 2 század másodperccel lassabb, mint az egyéni csúcsom. Végül ötödikként értem célba egyből Jeff után, aki 13,62-vel megjavította az egyetemi csúcsot és negyedikként végzett.

 

Összességében egy nagyon jó verseny volt, az rossz időnek ellenére. Tudatosult bennem, hogy akármilyen körülmények közt tudom teljesíteni ezt a 13,8 körüli eredményt, ami sok önbizalmat és nyugalmat adott a továbbiakkal kapcsolatban.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Medovarszki János 2010.05.26. 07:40:15

Szia Balázs! Néha kell a semmit tevés, az olyan jó komoly verseny előtt. Írj arról is, hogy mi következik, nagyon várjuk. Mindenkit érdekel az is, mikor indulsz haza. Jó lenne, ha végre jó körülmények között végre igazán együtt lenne minden, ami szükséges a kirobbanó eredményhez. A lustításnak legyen vége, abból ennyi is elég, írj megint! Üdvözlettel: Jani bácsi.
süti beállítások módosítása