Ma végre jól sikerült minden. Azt még mindig nem mondanám, hogy tökéletesen, de teljesen jól. A körülmények teljesen jól alakultak. Az idő tökéletes volt a versenyzéshez, reggel egy nagyon bőséges és jó reggelit ettem és emellett még jól is éreztem magam, úgyhogy minden passzolt.

A pályára kicsit több mint két órával a futás előtt már kimentem és elhatároztam, hogy bemelegítésnek egy úgymond előfutamot fogok imitálni magamnak fél órával a futás előtt. Ezt már régebben is csináltam és nagyon jól be is vált nekem. Azért fontos ezt csinálni az én tapasztalataim alapján, mert általában az első futás nem olyan intenzív. A kellő fizikai csúcspontot akkor szoktam elérni, ha már van egy futás a lábamban, de ha erre nincs a verseny keretei közt lehetőség avagy előfutam, akkor ezt pótolni kell. Ezt úgy szoktam csinálni, hogy kicsivel hamarabb elkezdem a bemelegítést és körülbelül 30 perccel a valódi futás előtt már teljesen felkészülten 4 vagy 5 gátig egy versenyszerű futást csinálok. Ezután kicsit pihenek és kis mocorgás után már mehet is az éles futás. Na ezt ma megcsináltam és nagyon szépen működött.

A rajtot nagyon szépen elkaptam és végre sikerült jól megcsinálni az első részét a távnak. Most nem az történt, hogy kullogóként zárkóztam föl, hanem az élmezőny része voltam. Talán ez is zavart meg egy kicsit, mert nem igazán akartam elhinni, hogy ennyire elöl vagyok. Még Jeffryt is vertem, aki általában jóval előttem szokott lenni, úgyhogy sajnos elvesztettem a figyelmemet és az utolsó két gátat eléggé elrontottam, úgyhogy végül megint megvert. Nem számít. Az eredményemet sokáig nem is tudtam, mert nem írták ki sehova, úgyhogy utólag mentem megkérdezni és ott szembesültem a meglepő hírrel miszerint 13,96-ról egészen 13,79-re javítottam az egyéni csúcsomat, ami azt is jelenti, hogy teljesítettem a szintet a barcelonai Európa bajnokságra. Ez hihetetlenül boldoggá tett. Nem is akartam elhinni. Talán azért is lett ilyen jó az eredményem, mert végre békén hagytam a gátakat és nem rúgdostam őket, úgyhogy nem is hátráltattak. Szóval jól megcsináltam.

Ezzel viszont még nem volt vége a napnak. Hátra volt még a 100 méteres síkfutás. Mondanom se kell, hogy ezután a hír után már kevésbé tudtam koncentrálni a versenyzésre meg hát éppen a gát után volt 30 perccel, úgyhogy még nagyon kipihenni se tudtam magam. Attól függetlenül egész jól sikerült, mert 10.78-at futottam, ami két tizeden belül van az egyéni csúcsomhoz képest.

A mai nap végre bebizonyította, hogy ebben az évben is jó eredményre vagyok képes és rengeteg önbizalmat adott a további versenyzéshez. A következő héten biztosan nem futok gátat, inkább jobban rákészülök a konferencia bajnokságra és talán kijavítom azt az utolsó két gátat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.