Múlni nemakaró honvágyamat magyaros ízekkel próbáltam kissé enyhíteni, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. Nem ez volt az első alkalom, hogy próbáltam hazánk gasztronómiájának egy-két remekét tányérra varázsolni több kevesebb sikerrel, de ez az utóbbi talán a legjobbkor jött.

Többé-kevésbé spontán alkalom volt, mert előre ugyan meg volt beszélve a kis főzőcskézés csapattársaimmal, de nem igazán akart beindulni a program. Elég késő volt már, amikor végül elindultunk beszerezni a hozzávalókat és az én eltervezett étlapomon a marhapörkölt szerepelt. Tudtam, hogy nincs elég időm és hogy későre lesz csak készen, de már nem akartam vissza hátrálni.

Be is szereztük a szükséges alapanyagokat, hoztam magammal az otthoni finom őrölt paprikát és biztonság kedvéért a zsebemben lapult édesapámtól kapott fontosabb instrukciókkal és kis trükkökkel teli papírka is. Moritz, német származású tízpróbázó és canadai-jamaicai barátnője házában láttam neki a mesterkedésnek. Mint ahogy már említettem későn tudtam csak hozzákezdeni, úgyhogy csak este 10-re lett kész, úgyhogy a vendégeim étvágyával nem volt gond. Mondhatni biztosra mentem.

Remélem nem csak a sok várakozás miatt, de elfogyott másfél kg pörkölt, pedig csak négyen voltunk. Van még mit csiszolni a képességeimen, de arra nagyon jó volt ez a kis alkalom, hogy ugyan egy picit csak, de hozzáfértem egy darabka Magyarországhoz.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.