Közel egy hónapja már nem Dezsővel lakom egy szobában. Ő elköltözött egy másik épületbe, hozzám meg átjött egy sprinter cimborám. Dedi is atléta berkeken belül maradt, mert egy dobó sráchoz került, igaz nem ismertük őt előtte. Egyikőnk se beszélt vele a költözés előtt, de végül is egyikőnknek se volt zsákbamacska ez a húzás.

Szóval az új szobatársam, Grant szintén atléta és elsőéves egyetemista mint én. Ő neki nem igazán volt szerencsés az előző szobabeosztás, mert egy elég problémás gyerekkel került egy szobába. Dohányzott, tintázott és hát nyilván az életformájából fakadóan sokszor azután érkezett vissza a szobájába, hogy a tévé maci köpött volna. Mondjuk itt valószínű nem ismerik azért. Grant emiatt érthető módon nem érezte jól magát és végül is ő keresett meg az ötlettel, hogy legyünk szobatársak. Eddig elég jól elvagyunk, de valószínű, hogy ez így is marad, mert nem nagyon látok okot arra, hogy bármi gond is legyen köztünk. Rendes gyerek és már azelőtt is jóban voltunk, hogy egy szobába kerültünk volna. Néha mondjuk nagyon lusta és még nálam is elképesztőbb rumlikat tud hagyni, de alapvetően nem tudok olyat mondani, ami egy átlagos magyar 20 éves fiatalra ne lenne igaz. Talán mondjuk azt, hogy nem veszi le a cipőjét ha napközben csak úgy lefekszik a megvetett ágyába, de ez az összes amcsira igaz és ettől én mindig pipa leszek. Legfőképp ha az én ágyamon teszik ezt, mert arra is volt már példa. Teljesen idióták.

A szobatársváltás egyébként nem azért történt, mert Dedi és köztem bármi is rosszul ment volna. Nagyon jól elvoltunk, de hát nyilván nem sokat beszéltünk angolul egymással és ez nem igazán segített az angol tanulásban. Emellett mindketten kíváncsiak voltunk milyen egy amerikai sráccal együtt élni, mert igazán úgy lehet megismerni egy különböző kultúrát valamicskét mélyebben. Így hát fogtuk magunkat és végrehajtottuk a csereberét.

Azóta, hogy elváltak Dezsővel az útjaink, a napjaim 90%-ában angolul kell, hogy beszéljek, ami egyre kevésbé okoz problémát. Már álmodtam angolul is nemrég, elég fura volt. Azért attól nem félek, hogy elfelejtek magyarul. Ilyen soha nem történhet meg.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.