Sikerült folytatnom kis araszolgatásomat, olyannyira, hogy végre áttörtem a 8 másodperces határt, ami eddig ádáz ellenfélként nehezítette meg a dolgomat. Nem nagy lépés most sem, hiszen csak 7,99-nél állt meg az óra, de kis lépés az időnek, nagy lépés Balázskának. Az eredményt már elárultam, most jöhet a maszlag.

A pálya nagyon szép volt. Egy óriási 300 méteres fedett létesítményben volt a verseny, ami nem csak az atlétika igényeit elégíti ki teljes mértékben, hanem egy teljes amerikai focipálya van a 8 sávos atlétika pályán belül. Emellett a fallabdától kezdve, a falmászásig, pingpong, mindenféle futó és fitnesz gépekig, na szóval minden volt ott, amit csak el lehet képzelni. Óriási volt. A pálya felülete itt is mondó volt, igaz már egy kicsit megviselt, de azért tökéletesen jó. Egyszóval a pályával se és a rendelkezésünkre álló hellyel se volt probléma.

Az előfutam délben volt. Egész jól fel tudtam készülni most is. Nem voltam túl virgonc, ami az eltelt hét edzésmunkáját igazolja, de óriási probléma azért nem volt. Egész végig nagyon nyugodt voltam, talán túlságosan is, ami aztán a visszájára fordult. Ugyanis az előfutamnál kiugrottam. Nem tudom miért, de csak úgy elsült a lábam. Már elkezdtem temetni a versenyt, mert itt amerikában már régóta az a rendszer működik, ami most kezd bejönni világszerte, hogy első hibás rajt egyből kizárással jár. Nagy meglepetésemre, de még nagyobb megkönnyebbülésemre csak a sárga zászlót lebegtették a piros orcámba. Még jó hogy nem fordítva volt a színösszetétel. Na szóval épp ideje volt összeszednem magam, de hát természetesen ez a kis baki meghagyta a nyomát a második rajtomon és csúnyán beragadtam. Ebből a hátrányos helyzetből viszont pompásan felhoztam magam és a táv második fele nagyon jól sikerült. Végül 8,04 lett az első futás eredménye.

A döntőre nem volt sok időnk kipihenni magunkat, pláne nem egy újabb alapos bemelegítésre, úgyhogy rövid és dinamikus felkészüléssel mentünk oda a rajthoz. A frissesség itt se jellemezte az állapotomat, de éreztem, hogy ettől függetlenül jól meg lehet csinálni. Mellettem jobb oldalon a konferencia listavezető nebraskai gátas srác, Fourie Lehann futott (utólag kiderült, hogy a Nebraska egyetem is részt vesz a versenyen), aki már idén futott 7,77-et. Szóval a rajtom a döntőben is elég óvatos volt, amivel egyből egy combos kis lemaradást szereztem a többiekkel szemben, de ugyan az a forgatókönyv jött ki. Az első egy-két gát után elkezdtem felzárkózni és végül harmadikként érem célba. Az első, a nebraskai srác 7,70 mp-et futott, a második pedig csak egy századdal előzött meg, 7.98 másodperccel.

Na szóval végre megtört a jég. Remélem ezután nagy megindulás következik, már csak azért is, mert az edzésmunka innentől kezdve sokkal könnyebb lesz és lehet a csúcsformát hegyezgetni.

A pontos eredményeket ezen a linken meg lehet nézni:

https://www.nmnathletics.com//pdf4/668259.pdf?ATCLID=204877972&SPSID=3194&SPID=220&DB_OEM_ID=400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.