Már lassan egy hete, hogy tombol a tavaszi szünet. Inkább csak tombolna, ha lenne mit csinálni. Sajnos ez a pár szabad nap nem telik olyan ígéretesen, ahogy az előre tervezgetve volt.

Először körbekérdeztem a csapattársaimat, hogy az edző mennyire enged el minket egy kis kirándulásra a szünetben. Erre a válasz egyértelmű nem volt, szóval nem enged el bennünket egyáltalán, mert egy héttel a szünet után már kezdődik is a szabadtéri szezon. Igaz nem olyan fontos még, de azért fel kell rá készülni. Na szóval nem is nagyon kérdezősködtem erről, mert azt hittem, hogy fölösleges. Aztán egy héttel a szünet kezdete előtt mégiscsak rákérdeztem a lehetőségeimre. Coach Rovelto meglepő módon egyből megengedte, hogy elmenjek. Igaz csak három napra, de azért az se rossz. A baj viszont az volt, hogy már nagyon közel jártunk a szünet kezdetéhez.

El is kezdtük tervezgetni, hogy merre lehetne elmenni. Szóba jött New York, Chicago, Denver és Colorado Springs, az utóbbi helyen sátoroztunk meg túráztunk volna. Jól is alakultak a dolgok, de az utolsó pillanatban valami mindig megakadt. A repjegyek már nagyon drágák lettek volna vagy nem volt aki elvezessen a közelebbi helyekre. Az idő meg telt.

Végül nem lett az egészből semmi. Senki nem ment sehova, vagyis pár amerikai atléta hazament, ahogy a tanulók 98%-a is. Szóval egész szünet alatt, mint egy kihalt város volt az egész egyetemi terület, de még a város is. A kollégium is teljesen kong, a menza nem működik, sőt még volt, hogy az áramot is lekapcsolták. Szóval semmi nem történt az ég világon. De még az a pár ember se tartott össze akik itt maradtak. Nagy rakás unalom volt ez az egész szünet. Az egyetlen ok az edzés volt, hogy felkeljek és kimozduljak a szobámból. Ráadásul még az időjárás is szórakozik velünk, eleinte aránylag jó idő volt, csütörtökön meg aztán pláne. Kint edzettünk félmeztelenül, aztán pénteken már egy kicsit beborult ma meg úgy keltem, hogy mindent hó borít. Teljesen hihetetlen. Két nap alatt körülbelül 20 fokot esett az átlaghőmérséklet.

Szerencsére már csak egy hét van a szabadtéri versenyszezon kezdéséig. Március 27én állok először rajthoz Arizóna államban. Egyenlőre csak 200on és 4x100on versenyzek, a gát majd csak a következő héten kerül elő. Már nagyon várom, mert így a semmittevésben csak a honvágy- és egyedüllét érzetem hatalmasodik egyedül. Majd ha megint benne leszünk a pörgésben, utazásban, versenyzésben biztos jobban le leszek foglalva és nem lesz kínlódás meg unalom.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.