A vissza út már sokkal simább volt, de abban is voltak elég szűkös pillanatok.

Már az indulást megelőző napon feljöttem Pestre és a Dedinél aludtam. Nagy segítség volt ez nekem, mert így nem kellett baromi korán felkelnem és a MAV labilitásának kiszolgáltatnom magam, mondjuk ettől függetlenül 4kor felkeltünk, mert Dedi reggel pakolt be a fél évig tartó kis kiruccanásra.

Időben ott voltunk Ferihegyen, megkaptuk a jegyet és nem tudom hogyan, de még a túlsúlyos csomagért sem kértek pénzt, lehet hogy evvel a nagy toleranciával akarják kárpótolni azt, hogy már csak egy nagy poggyászt lehet beadni a gépre pluszpénz fizetése nélkül. Na szóval minden rendben volt, elbúcsúztam drága Mamimtól, aki csak azért felkelt és eljött Gödöllőről, hogy lásson engem, ezért is most egy nagy puszit küldök neki!!!

Frankfurtba egy kicsi késéssel érkeztünk, úgyhogy nagyon kevés időnk maradt arra, hogy felszálljunk az Dallasba repülő gépünkre. Vártak is már ránk az American Airlines emberei, hogy elvezessenek bennünket a géphez. Az út közben világosodott meg bennem, hogy erre miért is volt szükség, mert félelmetes mennyiséget kellet lesétálni lépcsőkön le - fel, végtelen folyosókon át, sőt még vonatra is kellett szállni, hogy átmenjünk egy másik terminálba. Segítség nélkül elég esélytelenek lettünk volna átérni időben, de volt aki mutassa az utat, szóval elértük. Az út több mint 9órás volt Frankfurtból Dallasba, de egész jól telt. A gépen lehetett filmet nézni, videójátékokkal játszani és zenét hallgatni az ülés támlájába épített kis kijelzőn keresztül, úgyhogy volt mivel elütni az időt.

Dallasban se volt könnyű eltalálni a csatlakozáshoz, ugyanúgy egy kisebb túra volt a vonattal együtt meg minden, de ott volt bőven időnk a cél eléréséhez, sőt még  több is. A Kansas citybe tartó gép szerencsére nem volt teli, úgyhogy le is foglaltam magamnak három ülést, ahol elterültem, ahogy kell és pompásan töltöttem a másfél órás utat. Leszállás után jött a nagy kérdés, hogy hogyan jutunk el Manhattanbe, ami még kb kétórányi autózásra volt onnan. Végül sikerült felhívni egyik csapattársunk szüleit, akik készségesen segítettek nekünk és elvittek egészen a szállásunkig. Hihetetlenül sokat segítettek nekünk evvel, nagyon kedvesek voltak.

Na szóval ez az utunk már egyáltalán nem volt vészes a többihez képest. Egy gépet se késtünk le, a csomagok is rendben megérkeztek az őrölt paprikával és a jó kis házipálinkával, aminek külön örültem, hogy átjutott a vámon. Egyszóval sikeresen teljesítettük a távot.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.