A hálaadás egy nagyon kellemes kis ünnep, ami gyakorlatilag olyan mint egy kis elő karácsony formalitások nélkül, mint például a karácsonyfa vagy az ajándékozás. Ilyenkor mindenki hazamegy, meglátogatja a családját, szeretteit és egy jó nagyot pihen.

Gyakorlatilag az utóbbiról szólt nekem ez az ünnep, mivel ugye én nem látogattam meg a családomat, de a pihenés illetve evés részét teljesen úgy csináltam, mint ahogy a nagykönyvben írva vagyon. Sajnos Rockford-ban nem volt meg minden nap az edzési lehetőség, így az előírt edzéstervet nem teljesítettük, de azt hiszem, hogy ennyi munka mellett egy kis pihenés még jót is tesz, ahelyett, hogy bármi gondot is okozna. (ezt mondjuk ma egy kicsit átértelmeztem, mert az ellustult lábaimnak nem esett jól a gyors résztávos edzés, de amúgy jól vagyok) Na szóval tulajdonképpen oltári lustálkodás, amerikai focimeccs nézés meg vásárolgatás ami egy amerikai legjellemzőbb tevékenysége ezalatt a rövid kis szünet alatt, ugyanis Hálaadás csütörtöki napja utáni péntek, a fekete péntek az óriási leárazások napja, úgyhogy mindenki megindul és elkezd őrülten bevásárolni a karácsonyra. Mi is meglátogattunk jó pár boltot és valóban minden ár lejjebb ment. Azért bosszantó, hogy egy ilyen jólétben élő országban mennyivel olcsóbban, hozzá lehet jutni különböző dolgokhoz, mint odahaza.

A hálaadás estéjét atléta komám rokonainak a házában töltöttük, akik elég tehetős emberek és gyönyörű házban élnek. Tipikus amerikai berendezésű, már amennyire tudom én, hogy mi a tipikus, de nagyon szép volt. Kicsit antik, nagyon elegáns bútorok, hatalmas kandalló és természetesen a kis dagadt kutya, ami össze vissza rohangált. Na szóval nagyon kellemes volt. A vacsora fő pontja természetesen a pulyka és a tökpite volt, párolt zöldségekkel és törtkrumplival. Mondanom se kell nagyon finom volt. Természetesen a vacsorához jó hangulat is társult, a legjobb az volt, amikor a nagyfater elkezdett storyzgatni, hogy milyen jó kocsit vett anno 50 dollárért, meg hogy akkoriban hogy elkalapálta a fiát amikor birkóztak. Egyszóval nagyon pozitív élmény volt belecsöppenni ebbe az amerikai ünnepbe.

A hálaadásról még annyit, ami már annyira nem pozitív és számtalanszor meglepődtem emiatt, mert nem egy, hanem rengetegen kérdezték tőlem, hogy mi magyarok ünnepeljük-e a hálaadást. Na most abból kiindulva, hogy ez az ünnep teljes mértékben az amerikai történelmen alapszik, én csak arra tudok következtetni, hogy vagy ennyire fogalmuk sincs a saját kultúrájukról, vagy azt hiszik, hogy amerika mindenhol akkora menő, hogy mindent utánozni kell. Nem tudom melyik a helyes válasz, de azért fura.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.