Utam reggel három órakor kezdődött Bükkszentkereszttől, ahol egy fergeteges unokatestvér találkozó volt. A gépünk reggel 7:25-kor Ferihegy 1 terminálról indult. A reptérre édesapám, drága szupernagyim, nagybátyám és Geri nagyon jó barátom kísért el. Nagyon jól esett, hogy hajlandóak voltak felkelni azért, hogy elkísérjenek. Köszönöm!...


   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    Budapesten semmi problémánk nem volt, minden zökkenőmentesen zajlott. Időben oda is értünk a következő állomásunkra Brüsszelbe. Mondanom sem kell jóval nagyobb ott a reptér, mint itthon. Nem is volt könnyű feladat megtalálni a következő gépünket. Emellett még az is megnehezítette a dolgunkat, hogy nem volt jó az a jegy, amit Budapesten adtak nekünk, úgyhogy ki kellett cserélni a zöld jegyet egy kékre, mert az sokkal jobb. Ezt meg is csináltak es szinte az utolsó pillanatban sikerült felszállni a termetes vasmadárra ami már egyenesen Amerikába repített minket.

     Eltekintve a közel 9 órás menetidőtől egészen jól telt az út. Tudtunk filmet nézni meg mindenféle kis rágcsálni valóval láttak el minket, mondjuk nem úgy, mint Demeter Klaudiát (aki velünk utazott), mert ő tévedésből az első osztályra kapott helyet. Mi meg egy kétgyermekes anyukával utaztunk egy sorban. Nagyon aranyosak voltak a kis gyerkőcök, egészen addig amíg kis vasrepülőkkel meg autókkal dobáltak meg engem.

     Nagyvártatva megérkeztünk Chicagoba, ahol az igazi problémák kezdődtek. Az első az volt, hogy vonattal kellett átmenni a következő csatlakozáshoz, de ezt még simán megoldottuk. Az addig még felfedetlen gond az volt, hogy azt az információt kaptuk a gépen, hogy a G5-ös kaputól indul majd a repülő Kansas City-be. Na ez nem volt igaz! De sajnos nem ellenőriztük le, és nyugodtan várakozunk a G5-ös kapunál. Amikor még mindig nem történt semmi az indulás előtt 10perccel megkérdeztük, hogy mégis mi van, és akkor tudtuk meg a megdöbbentő hírt, hogy a K11-es kapu a mienk. Sajnos nem volt elegendő az a 10perc a 3betűnyi távolság teljesítésére. Lekéstük! Ráadásul minden cuccunk a gépen volt! Na most mi legyen? Szerencsére pont ott volt egy pilóta, akit megkértünk, hogy segítsen. Nagyon készséges volt és egyből intézkedett. Nem is telt el 10 perc már megkaptuk a jegyet a következő járatra, ami már tényleg a G5-ös kaputól indult, úgyhogy megúsztuk a kis utunk 2 órás meghosszabbodásával ezt a kis hanyagságunkat.

      Innentől kezdve már minden sínen ment, megérkeztünk Kansas City-be és a cuccunk is meglett. Ráadásul az egyik fogadónk Tom Pappas világbajnok amerikai tízpróbázó volt, aki segédező az egyetem csapatában. Egy gyors vacsora után 2óra kocsiút után véget ért a közel 25órás utunk.

 

Megérkeztünk!!!

 

Szerző: Badzsi

Szólj hozzá!

Címkék: utazás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása