Úgy látszik ezt az utat nem lehet kalandok és váratlan fordulatok nélkül megúszni. Kezdeném a haza úttal. December 16án reggel 6kor indultunk el Manhattanből kocsival. Egy német csapattársam intézte a fuvart, örültem neki nagyon mert én is próbáltam megkérni valakit, hogy vigyen el, de a vizsgák miatt senki sem ért rá. Na szóval 9előtt egy kicsivel már ott is voltunk Kansas Cityben, ahol már egyből 3órát kellett várnom a gép indulásáig. Egész idáig minden rendben ment, felszálltam a gépre és minden óramű pontossággal működött, a tervezett időre már Chicagóban is voltunk. Ott egyből ellenőriztem a következő járatunk indulásának a helyét az előző hibánkból okulva. Meg is találtam és szépen letelepedtem egy székre, ahol a röpke 4 és fél órás várakozási időt szántam eltölteni. Kb 2 óra lebzselés után gondoltam sétálok egyet és ha már arra jártam még egyszer megnéztem a gépünk indulási helyét, ami egy nagyon jó ötlet volt, mert egész máshova volt írva, mint az elején, úgyhogy szépen átköltöztünk.

De a chicagói reptér nem kegyelmezett nekünk. Az első csapdát kikerültük, de a másodikat már nem tudtuk, ugyanis több helyet adtak el a brüsszeli gépre, mint ahány hely volt, úgyhogy elkezdték intézni, hogy ki legyen az aki nem száll fel a gépre. Ilyen ajánlattal jöttek, hogy ha valaki a következő napi járatot választja, az kap éjszakára szállást és mellé 400 dollárt. Remek ajánlat, de nekem nem ért annyit, hogy egy nappal később érjek haza. Nem késtünk sokat emiatt, de pont eleget, hogy Brüsszelben ne érjük el a budapesti csatlakozásunkat. REMEK! Kaptunk egy bónusz utazást Münchenbe és majd onnan vissza Budapestre és e mellé egy ingyen ebédet a reptéren és plusz 5óra várakozási időt. Szépen el is telt ez az idő és már fel is szálltunk a gépre, de akkora hó esett le ez-idő alatt, hogy nem engedték felszállni a gépünket körülbelül egy órán keresztül, amikor Münchenben kb 50 percünk lett volna átszállni a másik gépre. Le is késtük volna a csatlakozást, ha nem várnak be bennünket, úgyhogy hála istennek elértük és jöhettünk haza Magyarországra.

Budapesten azt hittem hogy már baj engem nem érhet, hiszen már itthon vagyok, de tévedtem, ugyanis hiába vártam a táskámra az nem jött meg. REMEK! Vártam rá vagy fél órát, hátha csak bénáznak, de nem. Mentem is a csomagszolgálathoz és bejelentettem a problémát szóval még vagy 20percnyi papírmunka után végre kijutottam a reptérről. Ezután már találkoztam a családommal és indultunk is haza Békéscsabára és vége lett a közel 32órás utamnak.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.