A mai állatos gyakorlati előadáson bárányokkal foglalkoztunk. Most már természetesen nem volt meglepő, hogy az arénában élőállatokkal foglalkozunk, úgyhogy teljesen nyugodtan bandukoltam a tanár mögött a tetthely felé. Azt viszont nem sejtettem, hogy sokkal közelebbi kapcsolatba fogok kerülni az állatokkal, mint azt azelőtt valaha tettem.

Na szóval az elsők közt léptem be a küzdőtérre és mondta nekünk a tanár úr, hogy szüksége van pár emberre segíteni kihozni a bárányokat. Na gondoltam ez nekem való feladat, szó nélkül mentem is segítségül. Útközben azért rájöttem döntésem elhamarkodottságára, mert hát szerintem mindenki el tud képzelni egy helyet, ahol ugye állatokat tartanak. Ha mégsem elmondom: piszkos! Teli van kakával meg pisivel meg a többi állati eredetű maszattal. Egyébként rám az jellemző mostanság, hogy nagyon lezserül és kényelmesen öltözködöm: sportcipő, mackónadrág, játszósruha meg ilyenek. Havonta kb kétszer-háromszor húzok farmert, meg utcai ruhát normális cipővel. Na hát ez a nap az volt. De hát baj nem lehet, majd kikerülöm a trutyit.

Ez gyönyörűen ment is bárány nélkül. Meg is érkeztünk az állatokhoz, amikor is jött az első gond. Nem volt kötőfék! Mert hát miért is? Nem baj, kaptuk az utasítást: mindenki ragadjon meg egy bárányt és vigyük ki őket. Gondoltam ez sima úgy, elbánok egy 50 kilós báránnyal. Meg is ragadtam az én kis jószágomat és indultunk vissza.

Ekkor szembe kellett néznem a ténnyel, nem olyan könnyű egy bárányt kormányozni, mint ahogy azt én elképzeltem. Csak azért is, mert az valamiért nem arra akart menni, amerre én. Úgyhogy gyönyörűen beleszáguldoztunk a legnagyobb kakákba meg isten tudja miből álló tócsákba az én csilli villi cipőmben. De nem számított, akkor jobban koncentráltam a köztem és a bari közt vívott csatára. Ő szabadulni akart én meg nem engedtem és én győztem. Sikeresen kivezettem az arénába, ahol az osztály nagy része várakozott.

Ott aztán helyben kellett őket tartani, mert karám se volt. Fel is vettem a pozíciót, amit jónak láttam, de nem nagyon akart működni, mert a bari nagyon menni akart. Na hát nekem sok tapasztalatom nem volt a bárány helyes megfogásáról, úgyhogy jó ötletnek tűnt az állat fölé lépni és úgy tartani a nyakánál. De ez mégsem volt egy jó ötlet, mert abban a pillanatban elkezdődött a rodeó. Az elkezdett ugrálni meg futni én meg félig a hátán félig a lábamon mondhatni barigoltam rajta. Jelentős súlyfölényemnek köszönhetően kis ideig tartó tusa után újabb győzelmet arattam fölötte és végre megállt. Ekkor egy lány kilépett a tömegből és megmutatta szépen nekem, hogyan kell egy bárányt helyesen tartani. Megmutatom, így:

Ezután már nem volt esélye ellenfelemnek, szépen álldogált mellettem, amíg át nem vették tőlem a feladatot. Megvizsgálgattuk a dolgokat, amiket tanultunk és szépen vissza vitték a jószágokat, amiben én már nem vettem részt, inkább mentem, hogy le tudjam mosni a rám került koszt és emberi szagot ölthessek magamra a következő órám előtt.

Szóval izgalmas perceket töltöttem el a báránykákkal. Már bele se merek gondolni mi lesz, ha a szarvasmarhákhoz érünk a tananyagban.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.